A PR-es mappája szimbolikus, azaz mindig kell lennie benne valami többletnek

Ez derült ki december 14-én a PR-Alpha Egyesület által szervezett A PR-es mappája című tanácskozáson. A konferencia témakörei között a közkapcsolati szakemberek és az újságírók közötti kapcsolatoknak, a hivatásos kommunikátor kompetenciáinak, a vizuális identitás szimbolikus tartalmainak a kérdései szerepeltek.
A PR-Alpha Egyesület életének alakulásáról tartott rövid beszámoló, valamint a konferencia témaválasztásának rövid megindoklása után a jelenlevők Rosta Gábor felvezetőjét hallgathatták meg a kommunikációs szakma trendjeit, a piac aktuális változásait illetően. A kérdésekre adott válaszok során derült ki: igazi kommunikációs robbanásnak lehetünk ma tanúi Romániában, és nagy kérdés hogy a fogyasztói társadalom ilyen ütemű előretörésével a társadalmi szerkezetek hogyan tudnak megfelelően módosulni, hogy ki lehet-e dolgozni saját koncepciókat ennyi idő alatt, és meg lehet-e kötni, itt lehet-e tartani a befektető erőket.
Sófalvi Szabolcs, az Aquaserv sajtószóvivője tanulságos előadásában vázolta azt, hogy milyen problémákkal, kérdésekkel kell szembenéznie kommunikációs szakemberként egy átlagos munkanapon, illetve bemutatott néhány különlegesebb tapasztalatot is. Beavatott az újságírókkal fenntartott kommunikációjának néhány műhelytitkába, és megérthettük azt, hogy válsághelyzetekben a legfontosabb a személyes jelenlét, a megfontoltság, a nyugalom. És persze az, hogy mindig egyeztethessünk a főnökkel.
A sajtómappa, sajtóközlemény, sajtókonferencia állandó tartozékáról, a bannereken, nyomtatott anyagokon megjelenő és a szervezetek arculatát hordozó vizuális identitáselemekről esett szó Ármeán Otília, Jacsó Ágota és Zöldi Csilla előadásában. Az emblémák, logók, feliratok, szlogenek megválasztása és használata képet ad arról a szervezeti élet és reklám által meghatározott vizuális kultúráról, de egyúttal azokról az identitást alakító kulturális és szimbolikus tartalmakról is, melyek jelenünk Erdélyéhez tartoznak.
A hallgatóságnak alkalma volt az újságírók szemszögéből is hallania mindazokról a kérdésekről, amelyek addig felmerültek. Antalfi Imola (Népújság), Soós Eszter és Bálint Zsombor (Marosvásárhelyi Hírlap) arról beszéltek, melyek az újságíró fontos kérdései egy-egy rendezvény kapcsán, milyen válaszokra van szükségük ahhoz, hogy megírhassák a riportot, és milyen esetben lehet cikk egy hírből. A jelenlevők ízelítőt kaphattak az újságírói gondolkodásból, megtudhatták az ő szempontjaikat, és azt is, hogy mire jár plusz vagy mínusz pont egy-egy sajtórendezvény esetén.
Sütő Ágota az IZOREP PR-felelőseként számolt be azokról a tapasztalatokról, melyek a munkakezdéssel jártak. Igen tanulságos volt annak a folyamatnak a bemutatása, mely a saját koncepciónak, s tulajdonképpen a saját személyének az elfogadtatásáról szólt.
A rendezvényt záró előadást Rosta Gábor tartotta a szervezetek életciklusairól. Ichak Adizes elmélete a vállalat fejlődési stádiumainak tipikus problémáit hét szakasz szerint tárgyalja. A (1) csecsemőkor (Baby age), a (2) gyerünk-gyerünk kor (Go-Go Age), a (3) tinédzserkor (Teenager Age), a (4) felnőttkor (Adult Age), az (5) arisztokratikus kor (Aristocrat Age), a (6) bürokratikus kor (Burocrat Age) és a (7) szervezeti halál (Death of Organization) időszakai tetszetősen csoportosítják ugyan az életciklus szerinti jellegzetességeket, ám a példák inkább azt mutatták, hogy egyik szervezet sem tartozik tisztán valamelyik kategóriába.
A szervezők sikeresnek tartják a rendezvényt, hiszen a felmerülő kérdések szembenézésre, kritikus viszonyulásra késztettek, és szempontokat adtak a saját tevékenység javításához is.