Egy érdekes cikket olvastam a BizCampus-on az egyetemista életről, a saját lábakon való elindulásról, a pénzügyi függetlenségről, és az oda vezető útról.
Sokakban, akik dolgozni kezdenek az egyetemi évek alatt, ott van az a visszahúzó érzés, hogy valaki keze alatt kell dolgozni, inaskodni. Félni attól, hogy hibázol, hogy nem felelsz meg mások elvárásainak, óvakodni a tapasztaltabb társak kioktatásától, akiknek nincs annyi türelmük, hogy elmagyarázzanak minden egyes részletet, mind-mind olyan negatív tényezők, amelyek meggátolják, hogy örvendj az első szakmai sikereknek. És mindezek mellett ott van a főnök is, aki folyamatos stressz-elemként van jelen az életedben.
Azonban van egy másik út is, amelyen az gólyaként elindulhatsz, és amelyen sok olyan dolgot tanulhatsz meg, amelyeket később fel tudsz használni. Az út előnye, hogy nem kell rettegj a főnöktől, hátránya, hogy rövid távon nincs belőle anyagi hasznod. A civil tevékenykedésről van szó, amely utat jómagam is választottam.
Ha az egyetemi évek alatt önkéntességre szánod el magad, közelebb kerülhetsz ahhoz a környezethez, legyen szó üzleti, vagy a tágabb társadalmi környezetről, melyben később dolgozni szeretnél. Olyan embereket ismerhetsz meg a konferenciákon és szemináriumokon, akikre felnézel, és akikkel talán a jövőben együtt is dolgozhatsz.
A civil szervezeteknek, többek között a PR-Alpha Egyesületnek is, az az előnye, hogy a felépítése megegyezik a szervezetekével (cégek, intézmények). Így ha tevékenykedni akarsz, kedvedre kiválaszthatod azt a szakosztályt, vagy felelősségi kört, amelyben jobbnak érzed magad, és amelyben idővel karriert akarsz építeni.
Lehet a számítógépes technológia, a webfejlesztés áll hozzád közelebb, lehet az eladásban érzed magad erősebbnek, vagy a közkapcsolatok jelenti az igazi kihívást számodra, talán a marketing. De elindulhatsz a nemzetközi kapcsolatok, a pénzügyek kezelése vagy a kreativitást igénylő design irányában is. Itt te magad döntheted el, hogy mivel akarsz foglalkozni, ha egyik terület vagy feladatkör nem igazán van ínyedre, próbálkozhatsz a másikkal, a lényeg, hogy akarj tenni valamit.
Lehet, hogy a Romániára jellemző civil szellemiség alulfejlettsége kényszerít téged is arra az álláspontra, hogy az igazság a szemed előtt meglebegtetett pénzben rejlik, és hogy önkénteskedni nem igazán menő. Lehet te magad is gyanakodva nézel azokra a társaidra, akik konferenciákat szerveznek, ingyen weboldalakat fejlesztenek, fákat ültetnek, szakmai fejlődést célzó beszélgetéseken vesznek részt – mindezt ingyen és díjmentesen.
Civil szervezetben kezdeni a karriered nevetségesnek tűnik, de talán nem árt ha tudod, hogy sok fiatal, akik nagy cégeknél dolgoznak, neves egyetemeken szereznek doktori címet, nemzetközi díjakat nyernek vagy épp terjedelmes projekteket vezetnek, mind-mind civil szervezetekben kezdték. Már egyetemista korukban gyakoroltak, az emberek és a szakma iránt érzett szenvedélyük köré építették karrierjüket.
Sokakban, akik dolgozni kezdenek az egyetemi évek alatt, ott van az a visszahúzó érzés, hogy valaki keze alatt kell dolgozni, inaskodni. Félni attól, hogy hibázol, hogy nem felelsz meg mások elvárásainak, óvakodni a tapasztaltabb társak kioktatásától, akiknek nincs annyi türelmük, hogy elmagyarázzanak minden egyes részletet, mind-mind olyan negatív tényezők, amelyek meggátolják, hogy örvendj az első szakmai sikereknek. És mindezek mellett ott van a főnök is, aki folyamatos stressz-elemként van jelen az életedben.
Azonban van egy másik út is, amelyen az gólyaként elindulhatsz, és amelyen sok olyan dolgot tanulhatsz meg, amelyeket később fel tudsz használni. Az út előnye, hogy nem kell rettegj a főnöktől, hátránya, hogy rövid távon nincs belőle anyagi hasznod. A civil tevékenykedésről van szó, amely utat jómagam is választottam.
Ha az egyetemi évek alatt önkéntességre szánod el magad, közelebb kerülhetsz ahhoz a környezethez, legyen szó üzleti, vagy a tágabb társadalmi környezetről, melyben később dolgozni szeretnél. Olyan embereket ismerhetsz meg a konferenciákon és szemináriumokon, akikre felnézel, és akikkel talán a jövőben együtt is dolgozhatsz.
A civil szervezeteknek, többek között a PR-Alpha Egyesületnek is, az az előnye, hogy a felépítése megegyezik a szervezetekével (cégek, intézmények). Így ha tevékenykedni akarsz, kedvedre kiválaszthatod azt a szakosztályt, vagy felelősségi kört, amelyben jobbnak érzed magad, és amelyben idővel karriert akarsz építeni.
Lehet a számítógépes technológia, a webfejlesztés áll hozzád közelebb, lehet az eladásban érzed magad erősebbnek, vagy a közkapcsolatok jelenti az igazi kihívást számodra, talán a marketing. De elindulhatsz a nemzetközi kapcsolatok, a pénzügyek kezelése vagy a kreativitást igénylő design irányában is. Itt te magad döntheted el, hogy mivel akarsz foglalkozni, ha egyik terület vagy feladatkör nem igazán van ínyedre, próbálkozhatsz a másikkal, a lényeg, hogy akarj tenni valamit.
Lehet, hogy a Romániára jellemző civil szellemiség alulfejlettsége kényszerít téged is arra az álláspontra, hogy az igazság a szemed előtt meglebegtetett pénzben rejlik, és hogy önkénteskedni nem igazán menő. Lehet te magad is gyanakodva nézel azokra a társaidra, akik konferenciákat szerveznek, ingyen weboldalakat fejlesztenek, fákat ültetnek, szakmai fejlődést célzó beszélgetéseken vesznek részt – mindezt ingyen és díjmentesen.
Civil szervezetben kezdeni a karriered nevetségesnek tűnik, de talán nem árt ha tudod, hogy sok fiatal, akik nagy cégeknél dolgoznak, neves egyetemeken szereznek doktori címet, nemzetközi díjakat nyernek vagy épp terjedelmes projekteket vezetnek, mind-mind civil szervezetekben kezdték. Már egyetemista korukban gyakoroltak, az emberek és a szakma iránt érzett szenvedélyük köré építették karrierjüket.
![[PÉER] nem [PIÁR]](http://3.bp.blogspot.com/_UyHnMxZ-3M8/SfnNOnx1maI/AAAAAAAAAzU/cJQqOiIVYzE/S150/avatar.jpg){kind=avatar}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése